UTE Labdarúgó Akadémia

U19:Kilenc hónapos sérülés után visszatért egyik ígéretes tehetségünk,Ádám Erik

Közel 3 hónappal ezelőtt beszélgettem először Erikkel.Akkor még javában dolgozott a visszatérésén,megtett mindent a felépüléséért.Részletesen elmesélte,hogy mi történt vele,tisztában voltam vele,hogy a sérülése miatt nehéz időszakon megy keresztül,de akkor még az ezt körülvevőérzelmeket nem is sejtettem.Bármikor összefutottunk,mindig egy picivel több információt tudtam meg tőle vagy másoktól,róla.Egyszóval:egyre többet lehetett hallani arról,hogy Ádám Erik lassan visszatér.Kíváncsi voltam a sérülés körülményein kívül az esetlelki hátterére,hogy mi az,ami majdnemegy évnyi kihagyás közben isekkora erőt tud adni egy fiatal labdarúgónak a folytatáshoz.Úgy,hogy közben a hét legtöbb napján az UTE kollégiumában,távol a családjától él és nap mint nap látja lila-fehér mezben edzésre vonulni a csapattársait...Leültünk hát Erikkel és szavakba öntöttük az elmúlt időszakot.Nem volt nehéz dolgom,mert a játékosból csak úgy jöttek az emlékek,érzések.Megtudtam,hogy korosztályos válogatott volt,hogy két évvel idősebbek között játszott már akkor is és azt is,milyen súlyos volt a sérülése,hogy talán nem is folytathatja a labdarúgást...Jelenlegi edzője,Mundi Viktor riportjában biztosította őt arról,mennyire számít rá és már nagyon visszavárja,egykori edzője,Besenyei János szavai játékosáról pedig nagyon megindítóak voltak...A cikk megjelenése után sokan megkerestek,egyesek szerint az egyik legátütőbb történetünk ez a honlap indulása óta.Az azóta sérült srácok előtt példaként lebeg ez a kitartás és alázat miatt,hogy a legnagyobb mélypontról is fel lehet és fel is kell állni.A szülők pedig bevallják szinte kivétel nélkül,hogy mélyen meghatódtak mikor a cikk végére értek,annyira átérezték,hogy min mehetnek keresztül ilyenkor a gyermekeik....Erik fejlődését azóta is figyelemmel kísértük és természetes volt,hogy amint pályára lép első bajnoki mérkőzésén,jelezni fogjuk.Ez megtörtént hétvégén és most itt vagyunk az újabb cikkel.Bár még hallani lehetett a pálya szélén 1-1 mozdulatnál a szülők,szurkolók aggódását,de fölöslegesen,hiszen Erik játékából már az erő és a magabiztosság sugárzott.Játékát nem csupán Györök Tamás és Szalánszki Ferenc,az U17-es csapat edzői kísérték figyelemmel,hanem jelenlegi edzője,Füle Antal is,valamint kíváncsi volt játékára szakosztályvezetőnk,Trakperger Árpád és szakmai vezetőnk,Szabó György is.A folytatáshoz kattints tovább és olvasd el a riportokat!

Közel 3 hónappal ezelőtt beszélgettem először Erikkel.Akkor még javában dolgozott a visszatérésén,megtett mindent a felépüléséért.Részletesen elmesélte,hogy mi történt vele,tisztában voltam vele,hogy a sérülése miatt nehéz időszakon megy keresztül,de akkor még az ezt körülvevőérzelmeket nem is sejtettem.Bármikor összefutottunk,mindig egy picivel több információt tudtam meg tőle vagy másoktól,róla.Egyszóval:egyre többet lehetett hallani arról,hogy Ádám Erik lassan visszatér.Kíváncsi voltam a sérülés körülményein kívül az esetlelki hátterére,hogy mi az,ami majdnemegy évnyi kihagyás közben isekkora erőt tud adni egy fiatal labdarúgónak a folytatáshoz.Úgy,hogy közben a hét legtöbb napján az UTE kollégiumában,távol a családjától él és nap mint nap látja lila-fehér mezben edzésre vonulni a csapattársait...Leültünk hát Erikkel és szavakba öntöttük az elmúlt időszakot.Nem volt nehéz dolgom,mert a játékosból csak úgy jöttek az emlékek,érzések.Megtudtam,hogy korosztályos válogatott volt,hogy két évvel idősebbek között játszott már akkor is és azt is,milyen súlyos volt a sérülése,hogy talán nem is folytathatja a labdarúgást...Jelenlegi edzője,Mundi Viktor riportjában biztosította őt arról,mennyire számít rá és már nagyon visszavárja,egykori edzője,Besenyei János szavai játékosáról pedig nagyon megindítóak voltak...A cikk megjelenése után sokan megkerestek,egyesek szerint az egyik legátütőbb történetünk ez a honlap indulása óta.Az azóta sérült srácok előtt példaként lebeg ez a kitartás és alázat miatt,hogy a legnagyobb mélypontról is fel lehet és fel is kell állni.A szülők pedig bevallják szinte kivétel nélkül,hogy mélyen meghatódtak mikor a cikk végére értek,annyira átérezték,hogy min mehetnek keresztül ilyenkor a gyermekeik....Erik fejlődését azóta is figyelemmel kísértük és természetes volt,hogy amint pályára lép első bajnoki mérkőzésén,jelezni fogjuk.Ez megtörtént hétvégén és most itt vagyunk az újabb cikkel.Bár még hallani lehetett a pálya szélén 1-1 mozdulatnál a szülők,szurkolók aggódását,de fölöslegesen,hiszen Erik játékából már az erő és a magabiztosság sugárzott.Játékát nem csupán Györök Tamás és Szalánszki Ferenc,az U17-es csapat edzői kísérték figyelemmel,hanem jelenlegi edzője,Füle Antal is,valamint kíváncsi volt játékára szakosztályvezetőnk,Trakperger Árpád és szakmai vezetőnk,Szabó György is.A folytatáshoz kattints tovább és olvasd el a riportokat!

"-Erik egyik ígéretes tehetségünk. -számolt be játékosáról Szabó György szakmai vezető-A tavalyi évben már feljebb játszott a korosztályánál, most is az U19-es csapatunk tagja. Hosszú (műtét miatti) kihagyás után játszott újra, voltak ügyes dolgai, de folyamatosan kell felépítenünk a teljesítményét. Természetesen még nincs optimális állapotban, de a folyamatos játéklehetőségekkel ez egyre közelebb jön. Most egy félidőt játszott, hasznos hátsó szervező volt, helyenként remek labdákat is adott, próbálta mozgatni a csapatot. Nem vagyunk vele türelmetlenek, ha minden rendben alakul, akkor az idény közepén már az U 19-ben is bizonyíthatja felkészültségét.Sokat várunk tőle!"
Erik a mérkőzés után foglalta össze gondolatait:"-Mióta két hónapja az orvosomnál jártam és ő azt mondta,hogy kilenc hónapnyi kihagyás után végre futballozni kezdhetek, már csak egyetlen pillanat járt az eszemben …az, hogy mikor fogok újra bajnoki mérkőzést játszani.Hát most eljött ez az idő..és szívvel lélekkel azon vagyok,hogy segítsem a csapatom,ahogyan csak tőlem telik! Sajnos pont ez a hét nem kezdődött olyan jól mint eddig a többi.Egészen egyszerűen nem ment a játék az edzéseken:nem jöttek össze a cseleim , pontatlan voltam.Bár tudatában voltam mindennek,de nem keseredtem el,hiszen amin az elmúlt majdnem egy évben keresztül mentem,az mind jobb és erősebb emberré tett,megtanított arra,hogy soha nem adhatom fel…Reménykedtem abban ,hogy ahogyan kezdődött a hét,meccsen majd úgy fog mindez a visszájára fordulni.Szerdáig az Ifi A ban edzettem , a csapatnak nagyon jól ment a játék.Váratlan dolgokat műveltünk a pályán, nem csak a támadók,hanem a védők is.Ennek meg is volt az eredménye,Békéscsaba ellen láthattuk is,ahogyan pont egyik védőnk,Kálmán Zsolt talál be a kapuba.Nagyon meglátszik a csapaton a kemény felkészülés,sokat fejlődtünk,az eddigi két meccs alatt a hét rúgott és a nulla kapott gól is ennek a munkának a nagyszerű bizonyítéka..Edzőinknek,Mundi Viktornak és Füle Antalnak nagyban köszönhetjük mindezt , hiszen nagyszerű párost alkotnak .Csütörtökön Györök Tamásnál jelentkeztem edzésre az Ifi B ben.Az U17 a saját korosztályom és bár két évvel idősebbek között,az U19-ben vagyok kerettag és velük is edzem,most az a legmegfelelőbb a fejlődésem szempontjából,ha egyelőre itt a korosztályomban térek vissza és ezt a terhelést kapom majd fokozatosan felépítve és aztán visszatérve az U19-be.Györök Tamás edzőm már edzés előtt külön megkeresett és elmondta,megmutatta nekem,hogy mit kér a csapattól és tőlem egyaránt.Nagyon jól esett ez a figyelem,mert ezzel is azt éreztem,hogy szükség van rám,hogy az edzőm maximálisan számít rám.Videón bemutatott mindent amit tudnom kell,különösen egy bevált játékstílust,amit fel is vettünk és amit most hétvégén nagyszerűen kamatoztattunk is.Új szöglet- és szabadrúgásvariációt is tanultunk,amint láttuk ez is bevált a mostani mérkőzésen,nem is egyszer. Hatalmas munkát végzett Györök Tamás ezzel a csapattal , máris érezhető a fejlődés és úgy érzem ígéretes jövő előtt áll az ifi B.Nagyon jól éreztem magam ebben a csapatban a héten.Különösen azért ,mert kilenc hónap után újra bajnoki mérkőzést játszhattam.Az érzés ami bennem volt meccs előtt,az utána a mérkőzésen a pályán kiszabadult belőlem…Nem tudom szavakba önteni azt az érzést..hogy milyen jól esett mikor újra felvehettem az Újpest mezét Mivel hétközben az UTE-nak köszönhetően kollégiumban lakom ,így a családommal csak hétvégén találkozom.A koleszban a srácok szinte minden nap éreztetik velem, hogy mennyire kellek a csapatnak hogy nagy erősítés leszek nekik.Mesélik minden mérkőzés után,hogy mennyire hiányoznak a pontos indításaim .Még olyan csapattársam is akadt, aki kiemelte,hogy csak én tudok ilyen indításokat produkálni Újpesten…ezek a szavak csak megerősítettek a küzdelmemben ,egyre elszántabb lettem és egyre nagyobb lett az önbizalmam is a visszatéréshez .Éreztem magam körül egyre jobban, hogy hiányzom a csapattársaimnak a pályáról. Reggelente,iskola előtt futóedzésre járok ,itt Nagy István edzőm minden alkalommal a napi program és a kezelések után ellát egy-két tanáccsal,hogy mire figyeljek a meccsen,edzéseken,a mozgásomban,ez rendkívül sokat segített a lábam fejlődésében. Az U19-ből edzőmmel,Mundi Viktorral pedig minden héten beszélgetünk.Mindig megoszt velem olyan tapasztalatokat, melyekkel jobb futballistává tudok válni.Ezek a beszélgetések nagyon sokat jelentenek nekem,hiszen az edzőm szavai ilyenkor csak nekem szólnak.Személyre szabottan segít abban,mit tart helyesnek és jónak a fejlődésem szempontjából. .Ígérem,meg fogom hálálni a bizalmat és azt a sok segítséget,amit kaptam az egyesülettől a felépülésem érdekében.A célom visszatérni az U19-be,és bebizonyítani azt,hogy Szabó György szakmai vezetőnk nevéhez fűződő „Újpesti stílusnak” én is a részese lehetek és újra meg fogom állni a helyem a két évvel idősebbek között,ahogyan tettem azt a sérülésem előtt is.Szeretném megköszönni az edzőimnek ezt..amiért mellettem álltak a kilenc hónapos kihagyásom és a felkészítésem alatt végig.A szüleimnek pedig azért vagyok végtelenül hálás,amiért támogattak engem mindenben,mellettem álltak,akármi is történt velem.A szüleim nélkül nem tartanék itt ahol most vagyok…"