Dátum: 2025 szeptember 11. (csütörtök) | Teodóra

hírek

Új edző érkezett U12-es korosztályunkhoz!

Archivum szakosztály 2016-08-08 Megtekintések száma: 4290

Új edző érkezett U12-es korosztályunkhoz!

Ambruska Péter a Vasas Kubala Akadémiáról jött hozzánk

2007-ben, az induló Dalnoki Akadémián, a 98-99-es korosztályok mellett kezdett mint segédedző. A Budapest FC alakulásánál segédkezett, majd utána a Vasas óvodás-kiskorosztályait építette fel, U8-U9-esektől járva végig a ranglétrát egészen U12-ig. A múlt évben második lett csapatával a Kölyökligában, egy ponttal maradva le a bajnoki címről. Őt kérdeztük a gyerek-szülő-tréneri viszonyról, edzői elvéről, és arról, hogy miért pont az UTE a következő állomása. 

Mi az, amit a gyerekek tőled kapnak ebben az időszakban?
 
A gyerekekkel nagyon jó érzés foglalkozni, mert itt még megvan bennük a nyíltság és őszinteség, így könnyen magammal tudom ragadni őket a játék iránti szeretet és a győztes mentalitás felé. Ez az, amit a játékstíluson felül szeretek átadni nekik. Ők azok, akikkel bár szigorúak vagyunk mi edzők, de akiknek még játékosan adjuk át a labdarúgás alapjait. A szeretet nyelvével, de a szigorúság keretein belül zajlanak nálam az edzések. Azt vallom, hogy az edzéseknek vidámnak, jó hangulatúaknak kell lennie, de emellett maradjon meg a százszázalékos figyelem és koncentráció.
 

Téged mi motivál mint edzőt? Az, ha a gyerekekkel sikert érsz el - akár a csapattal, akár egyénileg - vagy inkább az, ha megtalálod, és kiemelheted azt a játékost, akiről látod, hogy majd sikeres lesz?

Úgy gondolom, hogy a csapatot egyének alkotják, tehát elsősorban a gyerekek egyéni fejlődését segítem. Mivel azonban ez egy csapatsport - bár tudom, hogy az utánpótlásban és itt az UTE-nél a gyerekek felfelé áramoltatása/felfedezése és nevelése a fő cél - én nagyon szeretek győzni. Ezért szeretném, hogy a munkám egy jó csapatot eredményezzen, amellett, hogy a kiemelkedő egyénekre és a megfelelő kiválasztásra is hangsúlyt teszünk. Az edzői tevékenység többrétű. A legboldogabbá mégis az tesz, ha látom, hogy a gyerekek mosolyogva érkeznek az edzésre, és közben fejlődnek.

Volt olyan sikered a pályafutásod alatt, ami nagyon kötődik hozzád?

A 99-es Dalnoki együtteséből mostanra többen is válogatottak lettek, de a tavalyi 2004-es korosztályomból is többen lettek válogatottak az északi régióban. Örök emlék marad a számomra a Danone cég által rendezett marokkói világdöntőn való részvétel, amelyen a Vasas Kubala Akadémia 2003-mas csapatával vettem részt. 

A srácok ezt hogyan élik meg?

Jönnek hozzám, hogy Peti bá', én is válogatott lettem... Igen, nagy büszkeséggel tölti el őket, ha rajta vannak a listán; örömmel és izgatottan várják, hogy ki mehet válogatóra, ki mehet mérkőzésre.

Szerinted mi az ebben a korban, ami a gyerekeket leginkább motiválja? 

Mindig olyan csapataim voltak, akikkel nívós célokat tudtunk kitűzni egy-egy torna vagy bajnokság alkalmával. Ahogy említettem, plusz motiváció nem kell a gyerekeknek: ha a játékosok megfelelően vannak kiválasztva és felkészítve, a győzelem sem marad el. Igaz, hogy ez az utánpótlás-nevelésben, kis korban még nem lehet a fő cél, de ha már ott vannak a győzelem előszobájában, szeretnek nyerni. Mindehhez a sikerélmény adja nekik az impulzusokat: ha nyernek az elődöntőben, akkor szeretnének bejutni a döntőbe, és ott megnyerni a serleget. Mindig a következő célok határozzák meg az egyéni és a csapatszintű motivációt is. 

Természetesen akadnak hullámvölgyek, mint ahogyan ez a felnőtteknél is van. Ilyenkor ki kell várni, amíg átesnek ezen, illetve ki kell zökkenteni őket ebből, és közben éreztetni kell feléjük a bizalmat. Tapasztalatom szerint ez két-három meccsnél nem tart tovább. 

Ha már itt tartunk, ne csak a gyerekekről beszéljünk, hanem a szülőkről is! Mit szoktál átadni mindebből a  kívülről szemlélő szülőknek? 

A szülők ezekben a korosztályokban még meghatározó szerepet játszanak, például abban, hogy elhozzák edzésre a gyereket. Szeretem megtartani a távolságot, viszont igyekszem minden információt átadni, ami a csapatot érinti, hogy ezáltal még gördülékenyebben működjenek a csapat körül is a dolgok. A gyerekek fejlődés-értékelését negyed és félévente megosztom a szülőkkel. Számomra így működik a szülő-gyerek-edző háromszög a mindennapokban. 

Milyen edzői elvet követsz?

A futballról alkotott filozófiám teljesen beleillik az itteni elvárásokba, amit Fórián Zsolt határoz meg. Azt vallom, hogy edzéseken is mindent játékhelyzetekben kell megoldani és gyakorolni mérkőzés-szerűen, mert ezáltal jó döntést tudnak hozni a pályán éles helyzetben is, és így az egyéni képességek is a maximumon tudnak majd fejlődni. 

Miért pont az UTE?

Jó a kérdés. Két összetevős a dolog. Fórián Zsolt személye meghatározó volt a számomra, és az elmúlt évben csak jót hallottam az itt zajló munkáról, a kollégákról, az UTE  szellemiségéről, vagy akár az infrastruktúrákról. Emellett Polyák Attila – aki a közvetlen szekcióvezetőm lesz – személye is meghatározó volt. Amikor „dilemmáztam” más egyesület és az UTE között, rajta is azt éreztem, hogy nyitott felém. Valamint 2003-as edzőként 2 évig rengeteget játszottunk egymás ellen, és azt tapasztaltam, hogy mindig megvolt az egymás iránti kölcsönös tisztelet.

Milyen az első benyomásod itt, az UTE-nél?

Moskovits Gábor és Körtvélyesi István mindamellett, hogy igazán jó szakemberek, nagyon megkönnyítik a beilleszkedésemet. Talán ez is meghatározta azt, hogy most itt vagyok, hiszen mindenki nagyon szimpatikus, és baráti a kollegiális a viszony. A strukturális felépítés is abszolút tetszik nekem. A munkát elkezdtük, most zajlik a csapatomnál a keretkiválasztás, és készülünk a következő idényre. 

 

UTE Labdarúgó Akadémiada

Kedvelj minket a Facebookon!

Képek

U9-es korosztály csapatképe című gallériából ízelítő

Videó

1%

UTE az utánpótlásértAdószám: 18165159-1-41